Mindannyiunknak van olyan listája, amelyre felírogatjuk, mi mindent szereténk megváltoztatni az életünkben: lefogyni öt kilót, megmondani egy rokonnak a véleményünket, korábban lefeküdni aludni és így tovább. Az új év kezdetét sokan vélik ésszerű időpontnak a váltáshoz, hiszen holnaptól megváltozik az évszám, ez nagyon hangsúlyos különbség. Ezt a vélekedést azt is erősíti, hogy ilyenkor a tévéből, rádióból, csapból is az folyik, hogy ki milyen újévi fogadalmat tett, mit vállat be az évkezdetre.
Szerintem ez nem szolgálja a saját javunkat. De mi okunk lenne arra, hogy ne szolgáljuk a saját javunkat? Ezt a lélektani jelenséget önsorsrontásnak nevezzük: magában foglalja a kudarchoz vezető feltételek megteremtését, azaz tulajdon felemelkedésünk és boldogságunk akadályozását.
A dátum valóban 2018. január 1-re változik néhány óra múlva, de mi mindannyian ugyanazok a személyek leszünk, akik 2017. december 31-én vagyunk.
Értelmetlen ilyen óriási stresszeléssel kezdeni az új évet. Vegyük csak a fogyókúrát: lássuk be, természetellenes pont a leghidegebb hónapokban koplalni (zsírvesztésre törekedni). Ráadásul az ilyenkor kapható kalóriaszegény ételek, például üvegházi salátaféleségek nemcsak drágák, hanem alig van bennük vitamin.
A statisztikák szerint az újévi fogadalmak 91 százaléka elbukik, legtöbbjük már egy hét alatt. Ha a kudarc tényleg ennyire borítékolható, miért tennénk tönkre az évkezdetünket?
Rossz szokásaink általában nem egyik pillanatról a másikra, hanem évek hosszú sora alatt alakultak ki. A valóságtól elrugaszkodott volna azt képzelni, hogy egyik napról a másikra meg tudjuk változtatni őket, hipp-hopp meg fogunk szabadulni tőlük. Ám ha mostantól mindennap azon zakatol majd az agyunk, amit megfogadtunk szilveszterkor, az mennyire segít közelebb kerülni az eszményített célhoz? Lehet, hogy semennyire?
A fogadalom önmagától nem fog megvalósulni, ha nincs hozzá részletes végrehajtási tervünk. Azt viszont nem lehet egyik napról a másikra kitalálni, mert egyes lépéseit tesztelnünk kell magunkon, hogy képesek vagyunk-e végrehajtani őket. Ha kiderül, hogy nem, mást kell kitalálnunk. Mint ahogy egy maratont sem lehet lefutni előzetes felkészülés nélkül. Az újévi fogadalommal a tesztelés, az "engedélyezett hibázás" lehetőségétől fosztjuk meg magunkat. Ami rosszat tesz az önbecsülésünknek. Így értettem az önsorsrontást, hogy ezzel pont újévkor ne nehezítsük a helyzetünket.
Az nagyon jó, ha a változtatás igénye már megfogalmazódott bennünk. De elvont ábrándok helyett (lefogyni öt kilót) inkább apróbb és realistább konkrétumokat tűzzünk ki magunk elé, amelyeknek voltaképp mindegy, hogy január elsejétől vagy mondjuk április 5-étől kezdjük el őket. Például nem eszünk este 8 után és fele cukorral isszuk a kávét. Vagy elhatározzuk, hogy azokon a napokon, amikor nem jutunk el edzésre, óránként 5 percre felállunk az íróasztal mellől, és egy kis lépcsőzéssel, gyors sétával átmozgatjuk magunkat.
Értelmetlen tehát nevezetes (néhányakban inkább rettegett) dátumhoz a kezdés idejét, de ne is várjunk 12 hónapot, ha valamilyen oknál fogva nem sikerül célt érnünk. Fogadjuk el, hogy nem minden elképzelésünket válthatjuk teljes mértékben valóra az új évben -- hiszen emberek vagyunk. Ám törekedjünk arra, hogy a pillanatnyi kudarcok és visszaesések dacára kicsi lépésekkel igenis tovább haladjunk az úton.
Hiver't-Klokner Zsuzsanna
Online mentálhigiénés tanácsadás – Nyerje vissza az irányítást az élete fölött velünk!
Utolsó kommentek