Ha a hétvégén hipermarketbe vagy bármilyen nagyáruházba kellett menned, valószínűleg köröztél párat a parkolóban, amíg le tudtad tenni a kocsit. Egy új tudományos kutatás kimutatta, hogy lelki beállítódástól is függ, mennyire sikeresen fogunk parkolni. A kutatás érdekessége, hogy a pszichés tényező feltárását két fizikus végezte matematikai módszerekkel. Ez ugyanis egy optimalizációs probléma, amelynek célja a legjobb állapot megtalálása. A választ két amerikai fizikus, Paul Krapivsky (Boston Egyetem) és Sidney Redner (Santa Fe Egyetem) adta meg a Statistichal Mechanics folyóiratban.
A probléma lényege, amit mindannyian megtapasztaltunk már, ki dühösen, ki kétségbeesetten, ki fáradtan: az a legjobb parkolóhely, amellyel minimálisra csökkenthetjük a parkoló területén töltendő időt. A legjobb parkolóhely ideális közelségben van az áruház bejáratához, de einstandolásához nem kell háromszor körbearaszolni az egész parkolót.
Annak érdekében, hogy csökkentsük a parkolóban körbe-körbe autózással töltött időt ÉS a parkolóból a bejáratig tartó gyalogos utat, a hatékonyságra törekvő sofőrnek választania kell:
1. leparkol az első szabad helyen, de így sokat kell gyalogolnia az áruház bejáratáig,
2. kicsit tovább megy az autóval, és amint lát egy megfelelő helyet, beáll oda,
3. kockáztat, és elindul egyenesen a bejárat felé, hátha talál pont ott üres helyet.
A három stratégiát az alábbi ábra mutatja be:
Tanulmányukban Krapivsky és Redner ezt a három parkolási stratégiát egy teljesen egyszerű, egyenes vonalú parkolósoron mutatták be. Azok a járművezetők, akik az első üres helyre beállnak, a kutatók szerint "kishitű" stratégiát alkalmaznak. "Nem pazarolnak időt arra, hogy továbbguruljanak a bejárat felé, ezzel a bejárathoz közeli helyeket üresen hagyják." Pont ennek örülnek a "derűlátó" stratégia követői, akik egyenesen odahajtanak a bejárathoz, üres parkolóhelyben reménykedve. Na persze ők is lehetnek pechesek, olyankor kezdhetik a kört elölről vagy vissza kell tolatniuk. A két szélsőség között pedig a "megfontolt" stratégia híveit találjuk, akik nem állnak le az első szabad helyre, hanem továbbhaladnak a következő üresedésig. És ha nem találnak ilyet, akkor visszatolatnak a "kishitű" sofőrök által favorizált első parkolóhelyig.
Három egyszerű stratégia, de a kutatóknak többféle módszert is be kellett vetniük annak érdekében, hogy kiszámolják, melyik lehet az optimális parkolás. A "kishitű" és a "derűlátó" parkolási módhoz képest a "megfontolt" stratégiához sokkal több változót kellett figyelembe venni: a parkolási sor hosszát, az átlagos üresedést, a helyszín telítettségét, a visszatolatás hosszát stb.
Melyik a legjobb stratégia? Nos, Krapivsky és Redner szerint a "megfontolt" parkolást érdemes alkalmazni a mindennapokban. Ennek révén tölthetjük a legkevesebb időt a parkolóban gyaloglással és araszolással. Ezután a "derűlátó" stratégia következik, vagyis akik a szerencséjükben bízva megcélozzák a bejáratot. A "kishitű" stratégia, tehát amikor a létező első helyre beszuszakoljuk a kocsit, "annyira nem hatékony, hogy az már vicc", írták a kutatók, hiszen nagy a valószínűsége, hogy középtájon lesznek üres helyek, ráadásul ekkor kell a legtöbbet gyalogolni a bejáratig.
Amennyiben viszont zöld szemmel nézzük, akkor pöfögjük el a legkevesebb benzint, ha egyből letesszük az autót, nevezzék bár ezt "kishitűségnek". Az egyesben-kettesben körbe-körbe araszoló helyvadászok iszonyat sok kipufogógázt engednek a levegőbe, ezt rajtuk kívül senki nem nézi "derűlátóan". A középtájon parkolók autójukkal közepes mennyiségű károsanyagot bocsánatanak ki, feltéve, ha maradnak "megfontoltak", és nem tolatnak vissza a sor elejére.
Utolsó kommentek