Hunyd be egy pillanatra a szemed, és figyelj befelé: érzed a szíved dobogását? Tisztán kivehetően észlelsz minden dobbanást, vagy van, ami elkerüli a figyelmedet? A válasz sok mindent elárul a mentális állapotodról.
Azt a képességet, hogy érzed a szívverésedet és más belső folyamatokat, interoceptív érzékelésnek nevezik. Ellentéte az exteroceptív érzékelés, amely alatt a külvilágból érkező ingereket és jelzéseket észleljük és dolgozzuk fel, mint a képek, hangok, érintések.
Az interoceptív észlelések segítenek a testi folyamatok szabályozásában: ezek alapján döntjük el, mikor eszünk, iszunk, megyünk a vécére. Ugyanakkor újabb kutatások szerint egyes belső érzékelések visszahatnak az érzelmi állapotunkra, gondolatainkra is.
A szívverés például feltehetően egyenes visszacsatolásban áll az aggyal, és az épp uralkodó mentális állapottal. A szívverésünk befolyásolhatja, hogy mit érzünk, és milyen erősen érezzük azt. Hatással lehet arra, hogy mire emlékszünk, és mire nem. És az, hogy mennyire kivehetően érezzünk a szívverésünket (vagy hisszük, hogy érezzük), utalhat arra is, hogy milyen a mentális állapotunk: gyötör-e szorongás vagy más mentális zavar. Sőt, egyes kutatások szerint e mentális zavarok gyógyításában szerepet játszhat, ha megtanítják az illetőt minél pontosabban észlelni a szívverését.
Általában nem is figyelünk a szívverésünkre, pedig minden dobbanással jelet küld az agyunkba, mondta Sarah Garfinkel, a Sussex Egyetem idegkutatója, a téma szakértője a Vice magazinnak. És ez a folyamat fordítva is zajlik: az érzelmi állapotunk befolyásolja a szívünk viselkedését. Elég nyilvánvaló, hiszen ha félünk, akkor gyorsabban dobog a szívünk, ha nyugodtak vagyunk, akkor lassabban.
Az érzelmek pusztán nevesítései a testi folyamatoknak, mondta William James, az amerikai pszichológia atyja a 19. században. Ha majd kiüti a mellkasunkat, úgy dobol a szívünk, akkor azt a testi érzékelést félelemként azonosítjuk. Nem az ijedtségtől kezd el hevesen verni a szívünk, hanem attól ijedünk meg, hogy hevesen ver a szívünk. Milyen egy dühös ember? Vörös a feje, zakatol a szíve, kimutatja a foga fehérjét, kitágulnak az orrcimpái. Milyen egy szomorú ember? Könny patakzik a szeméből, alig lélegzik, szinte eláll a szíve dobogása. "Nem létezik olyan emberi érzés, aminek nincsenek testi jelei", mondta James.
Érzelmeink nem a világra adott reakciók, hanem az agyunk szüleményei, hogy megmagyarázzák valamely érzékelésünk okát, állítják a mai kutatók.
Visszatérve az interoceptív érzékelésre, ez nem mindenkinél azonos mértékű. Akinek erősebb (vagyis jól kivehetően érzik a szívverésüket), azok érzelmileg intenzívebb személyekként jellemezhetők. "Minél jobban észleli valaki a szívverését, annál intenzívebben éli meg az érzést", mondta Garfinkel. Ez az érzés azonban negatív is lehet: a félelem érzése a fokozottan észlelt szívverés miatt erősebb lehet azokban, akik egyébként is szorongással küzdenek.
Garfinkel szerint összefüggés lehet az interoceptív érzékelés és a mentális zavarok között. Ennek mérőrendszerét most próbálják kidolgozni. Nyilvánvalóan a szívverés érzékelése csupán egy faktor, ráadásul olyan, ami egyéni beszámolón alapul, tehát nehéz értékelni.
Annyi valószínűsíthető, hogy a szorongó emberek gyakrabban hiszik, hogy pontos az interoceptív érzékelésük, akkor is, ha ez nem feltétlenül igaz. Az érzékelés pontosságát laboratóriumi vizsgálatokkal lehet megerősíteni vagy cáfolni. A Garfinkel vezette kutatócsoport azt találta, hogy épp a valós érték és a feltételezetten észlelt érték közötti különbség lehet a szorongást valószínűsítő tényező, akár alul-, akár felülbecsülte valaki a szívverését.
Más kutatások szerint akinek alacsony az interoceptív pontossága (vagyis interoceptív deficit jellemzi), annál nagyobb a valószínűsége valamilyen mértékű autizmus spektrumzavarnak, pánikbetegségnek, depressziónak, evési zavarnak, szomatikus zavarnak, szerhasználatnak, PTSD-nek, de akár még testképzavarnak is.
Jóllehet az interoceptív érzékelésről korábban azt gondolták, hogy élethosszig állandó, Garfinkel szerint lehet fejleszteni -- épp a test-agy kapcsolatnak köszönhetően. Ha az alacsony interoceptív pontosság összefüggésben áll a szorongással és más zavarokkal, akkor az egyik javításával a másik is enyhülhet. Ezért most kísérleti alanyoknak tanítja, hogyan érzékeljék a szívverésüket. Megjelenés előtt álló tanulmányában azt állítja, hogy amikor nőtt a szívverés érzékelésének pontossága, az csökkentette az alanyok szorongásos tüneteit. Kutatásai szerint a szívverésüket pontosan érzékelő tinilányok jobban alkalmazkodnak a pubertás jelentette változásokhoz, és kevésbé alakul ki nálunk túlzott testtudatosság.
Egy a lényeg: ne értsük félre az észleléseinket. "Csak annyit kell tenni, hogy figyelünk a szívverésünkre, hogy mikor változik az üteme. De csak figyeljünk, ne kezdjünk el aggódni. A szívünk csodálatos, és mindig előfordul, hogy gyorsabban vagy lassabban ver. Ez teljesen egészséges jelenség, a szívünk így alkalmazkodik a különféle helyzetekhez", tanácsolja Garfinkel.
Ami az interoceptív pontosságot illeti, úgy ellenőrizhetjük, ha megkérünk valakit (vagy az okosóránkat), mérje a pulzusunkat, miközben mi a szívverésünket számoljuk. Ha a két érték egyezik, akkor pontosak vagyunk. Végezhetjük a mérést edzés után is, amikor fokozott a szívverésünk, és emiatt jobban észlelhető. "Aztán kövessük figyelemmel, ahogy visszaáll a normális ütemre", mondja a szakember.
Ezzel a gyakorlattal is emlékeztethetjük magunkat arra, hogy milyen egyedi mindenkinek a saját maga észlelése. A hozzánk legközelebb álló embereknek is tőlünk eltérő lehet az interoceptív érzékelése. Pedig az, hogy miképpen érzik a testüket, befolyásolhatja az érzelmeiket. Az idegtudomány és a filozófia legnagyobb kérdéseinek egyike, hogy milyen lehet valamilyennek érezni magunkat. Hiába ismerjük szeretteinket vagy családtagjainkat a lehető legjobban, akkor sem tudhatjuk, hogy milyen érzés lehet a bőrükbe bújni, "nekik" lenni.
Utolsó kommentek