A koronavírus-járvány egyik égető kérdése, hogy miért nehéz megértetni az idősekkel azt, hogy most muszáj otthon maradniuk. Erről kérdeztem Dr. Jászberényi József geronto-andragógiai kutatót.

koronavírus Tanács Dr. Jászberényi József idősek harmadik személy elmélet gerontológia

Illusztráció: Pexels


e-Mental: Hány emberről beszélünk?

Jászberényi József: A jelenlegi helyzetben szuperveszélyeztetettnek számítanak a háború után születettek, a 70 év felettiek, akik száma 1 millió 200 ezer Magyarországon. Társadalmunk igen elöregedett, 50 év felett van 3,8 millió fő, ők veszélyeztetettnek számítanak.

K: Elképzelhető, hogy az idősek nem észlelik magukat idősnek, tehát egy mentális állapotból fakad az, hogy dacolnak az otthon maradásukra vonatkozó javaslatokkal?

V: Az ember sokkal fiatalabbnak látja saját magát, mint amilyen valójában. Magunkról kedvezőbb kép él bennünk, ez összefügg az úgynevezett "harmadik személy" pszichológiai elméletekkel, amelyek úgy foglalhatók össze, hogy "valaki más valamilyen, de én nem". Tehát egy harmadik személy "olyan", de én nem. Más személyeknek valósan látjuk a korát, de a sajátunkat alacsonyabbra tesszük. 

K: Ez volna a fő oka annak, hogy az idősek kimennek az utcára a figyelmeztetések ellenére is?

V: Szerintem más az ok, ez összetett jelenség. Az első ebből, hogy a baby-boomer generáció, amely alatt a háború után született, most 60-70 éveseket érti a szociológia, a szüleitől megkapta, illetve Magyarországon 1956 élményével maga is átélte azt, hogy van egy látható ellenség. Ez a látható ellenség valamikor majd jön, akkor el kell bújni, védekezni kell, de utána el fog menni. Tehát a baby-boomer generáció ebben szocializálódott. A hatvanas évektől már voltak nagy influenzajárványok, de egyikben sem halt meg sok ember, tehát ez a generáció azt a következtetést vonja le, hogy ez a mostani koronavírus-járvány is fel van fújva, ez is csak egy médiahack, nem kell túl komolyan venni, majd ahogy jött, el is fog menni. Kicsit még azt is gondolhatja, hogy ez az egész csak a szenzációhajhászó fogyasztói világ reklámhadjárata.

K: Milyen más tényezők vannak abban, hogy kimennek?

V: Erre a generációra jellemző még, hogy 18 évesen ki merte mondani, azt a zenét hallgatom, amelyik nekem tetszik, azt a partnert választom, akihez a szívem húz, úgy élek, ahogy én akarok. Tehát ez egy nagyon szabad generáció, senki ne magyarázza meg nekik, hogy mi a jó, majd ők kipróbálják, eldöntik. Ők voltak a lázadók, a hippik. Nem tűrik a korlátozásokat, és abban, hogy 1989 után a demokráciát választották, nyilván nemcsak az játszott szerepet, hogy ez a jólét választása volt, hanem a jólét mellett a szabadságé is. A kádári és a posztmodern jóléti társadalom megalapozta bennük azt a vélekedést, hogy nekik már életük végéig nem lehet semmi bajuk. Ebből a gondolatskatulyából nehéz kilépni.

K: Van még további szempont?

V: Ez a generáció eléggé elszeparálta magát a fiatalabb generációktól. S úgy gondolja, hogy most nem is kíván terhére lenni a fiatalabbaknak. Nem is feltétlenül rajong azért, ha egy térben él a fiatal és az idős. Megszokta azt, hogy intézi a saját ügyeit, gyakran túl van egy váláson, esetleg elveszítette már a partnerét, egyedül él, esetleg időnként találkozgat egy partnerrel, és egyáltalán nem érzi szükségét annak, hogy bárki beleszóljon az ő életébe, és előírja, hogy most otthon kell maradnia. Ő most is úgy gondolja, hogy  biztosan nem fogja elkapni a fertőzést, és őt nem érinti ez a dolog – itt visszaköszön megint a "harmadik személy" elmélet. 

K: A Publicus Intézet friss felmérése szerint Magyarországon a nyugdíjasoknak csupán 26 százaléka gondolja úgy, hogy el fogja kapni a koronavírust, ezzel szemben az összes megkérdezett 77 százaléka szerint szükséges lenne a kijárási tilalom bevezetése, és indokoltnak tartják az idősek kötelező karanténját is.

V: Véleményem szerint az, hogy Olaszországban az elmúlt napok halálozási adatai nem mentek 800 fő fölé, az óvatosan fogalmazva talán a zárlatok hatása. Amíg ugyanis nincs gyógyszer a koronavírusra, addig csak két dolgot tehetünk: erősítjük az immunrendszerünket és bezárkózunk.

K: Mi lehet a megoldás az idősek védelmére?

V: Lehet általános kampányokat indítani, hogy maradjanak otthon, meg lehet majd rájuk vezényelni a katonaságot, de a legjobb megoldás az, ha a gyerekeik, a hozzátartozóik, akik fontosak, azok türelemmel, tisztességgel elmagyarázzák az idősebbeknek, hogy a láthatatlan ellenség is legalább ugyanakkora ellenség, mint a látható. 

K: Hogyan csináljuk ezt jól?

V: Nem szabad átesnünk az idős-stigmatizáció, a bűnbakképzés, a viktimizáció állapotába. Az idősebb generáció tanított meg bennünket olvasni, ők tanítottak meg cipőt bekötni, késsel-villával enni. Kellő türelemmel tanítottak meg minket, ezért most nekünk kellő türelemmel kell átadnunk az információkat, hogy lesznek szívesek otthon maradni. Ez borzasztó nehéz. Magam is rengeteg történetet hallok, olvasok arról, hogy egyeseknél szinte lehetetlen ezt elérni.

K: Pedig mondhatnánk azt is, hogy éppen az időseknek van tapasztalatuk a túlélésről...

V: Ennek az 1,2 milliónak van emléke arról, hogy mit jelent nélkülözni, hogy mit jelent az óvóhely, hogy van egy idegen, aki el akarja foglalni az országát. A többi 8,5 millió életében a koronavírus-járvány az első ilyen trauma. Ők nem tudják, mit kell csinálni, nincs gyakorlatuk. Nem meglepő, hogy először a Maslow-szükségletpiramis legalsó foka szerint kezdett mindenki gondolkodni, vagyis hogy elkezdtek élelmiszert felvásárolni.

K: Mit gondolnak az idősek a fiatalokról?

V: Sok országban éltem, sokfelé láttam, hogy az idős generáció rendkívül hajlamos arra, hogy a fiatalokról általánosságokban vélekedjen: ezek a fiatalok csak ülnek a számítógépnél, nem csinálnak semmit, 30-40 éves korukig várnak a házassággal, hát hogyan fognak ezek élni, ha valami baj lenne. Na hát most  baj van, és a magyar középgeneráció igen erőteljesen bizonyít. Le a kalappal a 30-50 évesek előtt! Tanulnak a gyerekkel, izgulnak, hogy megmarad-e az állásuk, hogy ne betegedjenek meg, mégis elmennek vásárolni, viszik az ételt a nagyszülőknek. Ez a generáció most legalább annyira helytáll, mint a háborús generáció. Ennek a középgenerációnak köszönhető, hogy az ország nem roppant össze.

K: Lehetséges, hogy most el kellene gyászolnunk a korábbi életünket, de tiltakozunk ez ellen, nem akarjuk tudomásul venni – ezért tartjuk fenn a korábbi életstílusunkat, benne a kijárással?

V: Igen, az idős ember nagyon nehezen vált paradigmát. Az időskori pszichológiai-pszichiátriai problémákat a könyvemben tíz, egymással összekapcsolódó tényezőre vezettem vissza. Ezek közül az egyik, hogy az idős nehezen veszi át az új szemléletet. Ahogy a mondás tartja: öreg fát nehéz átültetni. Nekik belül kell lefolytatniuk a szükséges dialógust saját magukkal. És Isten ne adja, hogy ezt a dialógust annak következtében kelljen lefolytatniuk igen gyorsan, hogy azt látják, a szomszédasszonyt épp elviszi a mentő, vagy minden reggel vijjogó mentőautók száguldoznak a városban. 

K: Olaszországban sok esetben kellett alkalmazni a triage-értékelést, azaz ha az orvosnak választania kell két beteg között, akkor esetleg az idősnek nem fog jutni életmentő felszerelés.

V: A Hippokrateszi-eskü értelmében nem lehet választani a betegek között. Ez azonban megtörténhet rendkívüli helyzetben. Traumát jelent mind az orvosnak, mind annak, aki előnybe kerül, mind annak, aki hátrányba. Ezt kizárólag válsághelyzetben szabad alkalmazni, és csak rövid ideig. Ma, 2020. március 24-én azt mondom, hogy talán nem csapnak ilyen magasra a számok. Amennyiben tényleg enyhül az olaszországi helyzet, remélhetjük, hogy a vírus tombolása két hónapig tart, akkor elér a csúcspontra, majd elindul lassan lefelé a görbe. Magyarországi viszonylatra vonatkoztatva ezt azt jelenti, hogy a halálozások száma megállhat napi 70-80 esetnél, majd elindulhat lefelé. Ez egy elég optimista forgatókönyv. Mi még az elején vagyunk, és nagyon nehéz lesz az időseknek feldolgozniuk, amikor a tévében a maitól eltérő számokat látnak. De ne legyen igazam.

K: Mivel biztatna mégis?

V: Mélyen meg vagyok győződve arról, hogy a Jóisten kezében vagyunk, és Ő bármikor dönthet úgy, hogy vége van, és onnantól kezdve lesz egy fordulat. De gondolhat arra is, hogy ahogy most ránk bocsátotta az időjárás ezt a sarkvidéki hideget, ami sajnos nem öli meg a vírust, ugyanúgy megtörténhet az is ebben az őrült globális felmelegedésben, hogy pár héten belül 30-35 fok lesz, ami már esetleg segíthet a helyzeten.

--------------------------------------------------