Legyen az házastársi, baráti vagy kollegiális kapcsolat, sokszor úgy érezzük, ugyanazokat a köröket futjuk benne. Ilyen például, ha egy barátunkkal találkozva egy harmadik ismerősünk kivesézésével töltjük az időt. vagy ha a munkatársunkkal ebéd közben kizárólag az időjárásról lehet beszélgetni.
Pedig mi többre vágyunk efféle sekélyes csevegésnél. Mi magunkról szeretnénk beszélgetni, a vágyainkról, álmainkról, terveinkről, és szívesen hallanánk ilyeneket beszélgetőtársunktól is. Őszintén szeretnénk beszélgetni, hogy közben ne kelljen félnünk a kitárulkozástól, vagy hogy a másik fél azonnal korrigálni akarna bennünket.
Murray Bowen (1913-1990) amerikai pszichiáter, egyetemi professzor volt, a családterápiás irányzat egyik megalapítója. Szerinte az ember alapvető problémája, miként teremtsen egyensúlyt a családi összetartozás és az egyéni függetlenség között. Tehát hogy úgy legyünk képesek bensőséges kapcsolatokat kialakítani, hogy közben nem kell feláldoznunk magunkat, saját identitásunkat. Nem szerencsés, ha valaki túlságosan azonosul a családtagjaival (vagy más fontos kapcsolataival), sem pedig ha folyton lázad. Bowen szerint akkor válhatunk érettekké, ha képesek vagyunk személyközi kapcsolatokat kialakítani a tágabb családunkban.
Visszatérve a címben felvetett témára, Bowen meghatározása alapján "személyközi kapcsolat"-ban képesek vagyunk az alábbiakra:
1. A meggyőződésünkről és a tapasztalatainkról beszélünk
2. Elkerüljük, hogy egy harmadik személy legyen a fókuszban
3. Kizárjuk a személytelen témákat.
Semmi baj azzal, ha egy beszélgetésben szóba kerül az időjárás, a főnökünk vagy egy politikus, írja Kathleen Smith amerikai terapeuta, mentális egészség szakíró egy elemzésben. Ha azonban nem vagyunk képesek leszakadni ezekről a témákról, akkor az arra utalhat, hogy a felszín alatt kényelmetlenül érezzük magunkat a kapcsolatban, és azt nem is nevezhetjük a boweni értelemben személyközi kapcsolatnak.
Smith szerint innen tudhatod, ha mélyebb tartalom nélküli, küresedett a kapcsolat:
1. Hány olyan családtagod van, akivel csak ilyen sekélyes témákról lehet beszélni, vagy egy másik családtag miatti aggódás az egyetlen közös téma?
2. Hány olyan munkatársi kapcsolatod van, amely a főnök vagy egy másik kolléga miatti panaszkodásra épül?
3. Hány olyan baráti kapcsolatod van, amelyben állandóan az ismerősök vagy a celebek kipletykálása zajlik?
4. Milyen mértékben forog a beszélgetés a gyerekek körül a házastársaddal?
A személyközi kapcsolatok kiépítése azon múlik, hogy képesek legyünk saját magunk meghatározására, hogy miben különbözünk és hasonlítunk másokhoz képest. Minél inkább teret engedünk a személyiségünknek a kapcsolatainkban, annál könnyebb lesz bensőséges és tartalmas beszélgetéseket folytatnunk másokkal anélkül, hogy fenyegetve éreznénk magunkat, vagy védekezésre kényszerülnénk. A családunkat kapjuk, és éppen ezért néha nagyon nehéz kialakítani a fent említett egyensúlyt a hasonulás és a leválás között. Érdemes erről minél többet beszélgetni, gyakorolni a személyközi kapcsolódást.
Utolsó kommentek