Ha legközelebb egy állásinterjún a HR-es elédtol egy Big Five (vagy másképp: Big 5, azaz magyarul Nagy Ötök) személyiségtesztet, mutasd meg neki ezt a cikket, és passzold a tesztet!
A Big Five a személyiségpszichológia egyik legfontosabb személyiségmodellje. Lényege, hogy a különböző személyiségjellemzők öt csoportba, nagy személyiségvonása sorolhatók: Extraverzió, Barátságosság, Lelkiismeretesség, Érzelmi stabilitás, Kultúra/Intellektus. A vonásokhoz állítások tartoznak, amelyekkel a teszt kitöltése során egyetértünk vagy nem. Az értékeléskor kiderül, hogy melyik csoportba tartozunk, és az elért értékekből egy pszichológus "Alkalmas", "Fejlesztéssel alkalmas" vagy "Alkalmatlan" csoportba sorol bennünket.
Igen ám, de mi van akkor, ha nem az egyén, hanem a kérdésfeltevés alkalmatlan?
A Big Five tesztet az Egyesült Államokban fejlesztették ki, és onnan került át Európába. Eredetileg tehát angol nyelvű és az amerikai életstílus befolyásolja számos elemét (pl. a Kultúrát). Akkora sikere volt szakmai körökben, hogy megpróbálták lefordítani számos nyelvre. Csakhogy egyre többször derül ki, hogy a teszt téves eredményeket adhat, és nem csupán a fordítás miatt.
Amikor egy pszichológus vagy más kutató tesztelni szeretné valamilyen ötletét, teszalanyokra van szüksége. És hol talál ilyeneket legkönnyebben? Hát a munkahelyén: az egyetemen vagy kutatóintézetben. Józan ésszel belátható, hogy az innen toborzott tesztalanyok nem igazán reprezentálják a nagy társadalmat. Például mert az átlagtól eltérő lehet az iskolai végzettségük, jövedelmük, családi állapotuk, életkoruk stb. De még ha kilép is a kutató az utcára, és átlagembereket kérdez meg, az is félrevezető lehet a következők miatt:
A Big Five tesztről mindinkább az sejthető, hogy csak a WEIRD-országokban használható optimális eredménnyel. A betűszó jelentése: Western (nyugati), Educated (képzett), Industrialized (iparosodott országban él), Rich (gazdag), Developed (fejlett). Ilyen (ráadásul döntően fehér bőrű) népesség a fejlett nyugati országokban található. Ezekben az országokban készül a világ pszichológiai kutatásainak 96 százaléka, viszont ezen országok lélekszáma a világ népességének legfeljebb 12 százalékát teszi ki.
A Big Five személyiségtesztet a világ más országaiban élő emberekre nem szerencsés használni, olvasható egy friss tudományos jelentésben, amelyet kolumbiai, francia, ausztrál és amerikai kutatók készítettek, és a Science Advances folyóirat friss számában jelent meg. A kutatók 23 közepesen fejlett vagy fejlődő országban készült Big Five-teszteket elemeztek, amelyeket gyakran helyi nyelvre fordítottak le. A nagyjából 300 ezer teszt egyharmadát személyes kitöltéssel, kétharmadát online kitöltéssel válaszolták meg a helyi alanyok. Volt köztük ghánai, kenyai, bolíviai, szerb, kolumbiai, vietnami, ukrán, örmény, fülöp-szigeteki, észak-macedóniai, kínai, grúz, sri lanka-i, laoszi.
Az első problémát az ellentmondásos válaszok jelentették. A kérdőív bizonyos kérdései ugyanazt a személyiségvonást mérik, ám több oldalról. Például a a Lelkiismeretesség mértékére rákérdeznek úgy is, hogy "Szeretem rendben tartani a dolgaimat", meg úgy is, hogy "Néha nemtörődöm vagyok". Aki tényleg lelkiismeretes, az az első állításra azt ikszeli be, hogy "Egyetértek", a másodikra meg azt, hogy "Nem értek egyet". Az elemzések szerint azonban a nem WEIRD-országokból származó alanyok mindkét állításra azt válaszolták, hogy "Egyetértek".
A kutatók észrevették, hogy a fejlődő országbeli emberek a Big Five állítások közül sokkal többel értettek együtt, mint a WEIRD-országbeliek. "Ezt alkalmazkodó elfogultságnak nevezném, vagyis jobban szeretnének egyetérteni, mint nem", mondta Karen Macours francia közgazdászprofesszor, a kutatócsoport tagja az NPR-nak (amerikai közszolgálati rádió). "Minél alacsonyabb egy országban az átlagvégzettség, annál inkább egyetértenek", tette hozzá Rachid Laajaj kutatásvezető, kolumbiai közgazdászprofesszor.
Ennek egyik oka lehet, hogy a fejlődő országokban élő emberek nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy ilyen teszteket töltsenek ki, nem is foglalkoznak személyiségjegyeikkel a tesztekben használt nyugati fogalmak mentén. S ha valami túl idegen számukra, és nem igazán tudják a választ, inkább egyetértenek, "abból nem lehet baj".
Például ha egy indiai földműves orra alá dugnak egy ilyen tesztet, az illető elgondolkozik azon, hogy vajon mit akarhatnak tőle ezek az idegenek, mire használnák a szerzett információt. Ha valaki eleve aggódik bármilyen teszt kitöltése miatt, kevésbé fog ellentmondani a teszt állításainak, akár félelemből, akár mert jobb fényben szeretné feltüntetni magát, spekulált a kutatásvezető.
Aztán itt volt a teszt következetlensége: néha ugyanattól az alanytól homlokegyenest ellenkező választ kaptak egy második kérdezési alkalommal, különösen, ha a személyes kitöltést a második alkalommal másik szakértő vezeti. Talán pusztán azért, mert második alkalommal máshová kerültek a hangsúlyok, más lett az értelmezés.
Amikor viszont a fejlődő országbeli emberek online töltötték ki a tesztet, ereményeik meglepően hasonlítottak egy WEIRD-országbéli emberére. Online talán az igazat mondták? Igen is, meg nem is. Mondhatták az igazat, csakhogy egy fejlődő országban kinek van internethozzáférése? A városi, gazdagabb, műveltebb embereknek. Szóval talán ebből adódik az eredményei hasonlósága.
A kutatásból az derül ki leghangsúlyosabban, hogy bármilyen teszt esetén nem szabad figyelmen kívül hagyni az alanyok környezetét, anyagi, szociális helyzetét stb. Remélhetőleg elgondolkodnak ezen azok is, akik finomhangolás nélkül próbálnak teszteket elvégeztetni, majd azokat olyan normák szerint értékelik ki, amelyeknek csekély közük van a napi valósághoz, mégis emberek sorsa múlhat rajtuk.
Magyarországon egyébként is problémás lehet összehangolni a multinacionális, de zömmel WEIRD-anyaországú cégek célorientált, nyugati típusú vezetési stílusát és a magyar munkavállalók hozzáállását. Munkapszichológusok szerint bennünket gyakran afféle lottómentalitás jellemez, egy kis mediterrán beütéssel, és néha inkább az érzelmeink vezérelnek, mint a józanságunk.
Utolsó kommentek