Sok szülő állítja, mindent megtesz azért, hogy önállóságra nevelje kamaszgyerekét. Egy új kutatásból viszont az derült ki, hogy olykor alapvető feladatokat sem mernek rájuk bízni.
A Michigan Egyetem felmérésébe közel 900 szülőt válogattak be, akik anyagi és társadalmi jellemzőik alapján az összamerikai népességet reprezentálják. Ezek a szülők legalább egy 14-18 év közötti gyermeket nevelnek. Majdnem mindegyikük (97%) azt mondta, hogy többféle stratégiával is segítik kamasz gyermekeik függetlenedését: számos helyzetben rájuk bízzák a döntést (86%), noszogatják őket, hogy maguk végezzenek el feladatokat (74%), és nem csinálnak meg helyettük dolgokat (65%).
Ugyanakkor a szülők 60 százaléka állította, hogy gyermekük saját tulajdonságai miatt nem önállóbb, például még nem elég érett (a kamaszok 24 százaléka), nincs elég ideje (22%) vagy nem rendelkezik kellő ismerettel ahhoz, hogy több felelősséget vállaljon (14%).
A felmérésben részt vevő szülők negyede vallotta be , hogy ők maguk a gyerekük függetlenedésének gátlói. Például azzal, hogy gyorsabb és kevésbé macerás, ha ők végeznek el egy teendőt (a szülők 19 százaléka), illetve nem igazán tudják, hogyan ruházhatnának több felelősséget a gyerekükre (7%).
Amikor a gyerek kamaszkorba lép, a szülői szerep megváltozik: onnantól kezdve az a cél, hogy segítsük őket megszerezni azt a tudást és tapasztalatot, amelyek ahhoz szükségesek, hogy önálló felnőttek lehessenek. Ennek az átmenetnek része, hogy a szülő egyre több feladatot bíz gyermekére, mind hosszabbra és hosszabbra engedi a kettejüket összekötő lelki köldökzsinórt. Mármint a felmérés szerint csak elméletben.
A Michigan Egyetem feléréséből épp az derül ki, hogy egy sor fontos dologban a szülők nem merik elengedni kamaszuk kezét. Legtovább az egészségügyi teendőket akarják gyermekük helyett intézni. "Talán így akarják bebiztosítani, hogy betegség eseténe a gyerekük valóban a megfelelő kezelést kapja, és maradéktalanul be is tartsa az orvos utasításait", mondta Sarah Clark, a felmérés szervezője, a C.S. Mott Gyermekkórház Nemzeti Gyermekegészségügyi Felmérésének társigazgatója.
"Nem élet-halál kérdéseket tettünk fel a szülőknek, csupán olyasmit kérdeztünk, hogy vajon a kamaszgyerekük képes-e önállóan ellátni egy kisebb sérülést, megállapítani, hogy mennyi gyógyszert kellene bevennie vagy felhívni az orvost egy időpontkérésre".
"Kulcsfontosságú lenne a tinédzserek számára, hogy a maguk kezébe vehessék az egészségük körüli feladatok intézését, még mielőtt belépnének a felnőttkorba, amikor sokkal összetettebb, érettebb teendők fognak rájuk nehezedni -- figyelmeztet a szakember. -- Azzal, hogy a szülők mindenbe belefolynak, megakadályozzák a kamaszt a tapasztalat és az önbizalom megszerzésében, hogy életük minden területén függetlenné tudjanak válni."
A szülők egyetemes hite, hogy engedniük kell a tiniket hibázni, de egyúttal meg is szeretnék óvni gyereküket a túl nagy hibáktól. "A szülők nyilvánvalóan próbálják gyermekeiket a függetlenedés irányába terelni, és egyetértenek abban, hogy sokat tanulhat a kamasz a nem megfelelő döntéshozatalból".
Sarah Clark azt javasolja a szülőknek, hogy nézzenek magukra mintegy háttértámogatóként, akihez akkor fordulhat a kamasz, ha végképp nem képes önállóan megoldani egy feladatot. A szülőknek érdemes volna kijelölniük bizonyos mérföldköveket a kamasznak. Viselkedjenek a gyermekük mentoraként, aki megmutatja neki, hogyan szerezhet tapasztalatot és önbizalmat a mérföldkövek eléréséhez.
"Egyes szülők azzal indokolják, hogy bizonyos dolgokat megcsinálnak a gyerekük helyett, hogy ő még nem elég érett. De ez a fajta logika éppenséggel gátolja a kamaszt abban, hogy ténylegesen érettebbé váljon. A szülőknek több időt kell szánniuk arra, hogy segítsék gyermekük felnőtté válását."
Utolsó kommentek