A fantázialétra egy olyan képzeletbeli létra, amelyre a különféle rossz beidegződések, bebeszélések, hiedelmek miatt mászunk fel. Egyesek hosszú évek alatt másznak fel veszélyes magasságba, mások pillanatok alatt. Vegyük például a dohányzást: lehet, hogy ön már kétszer is rövid időre leszokott a cigarettáról. Ám mivel újrakezdte, a sikertelen kísérletekből azt a következtetést vonta le, hogy sohasem fog megszabadulni ettől a szenvedélytől, és ezután már meg sem próbálja. A kísérletek során mászott fel a létra tetejére, és odafentről úgy ítéli meg, hogy már nem tud még egyszer belefogni. Fent rekedt a létra tetején.
Másik példa: előadást tart és azt látja, hogy közben valakik beszélgetnek. Ön feltételezi, hogy azért sutyorognak, mert unatkoznak. Már fent is van a létrán, hiszen pár perc kételkedéssel (lépkedés fel a létrán) odáig jut, hogy önben van a hiba, biztos rossz előadó. Pedig lehet, hogy ezek az emberek épp dicsérték önt. Persze ha valaki fent van már a fantázialétrán, a környezete győzködheti, hogy jó előadó, nehezen fogja elhinni. Pláne, ha még egyszer-kétszer hasonló történik, addig-addig jár az agya, hogy végül hiedelmei miatt tényleg rossz előadóvá válik vagy többet nem is mer emberek előtt beszélni.
Mindannyiunknak vannak hiedelmei, egész életünkben szenvedünk tévképzeteinktől. Egy történésből kiragadunk bizonyos részleteket, és azokat pillanatnyi hangulatunk fényében elkezdjük kicsavarni. Úgy látjuk például, hogy társaságban mindig a barátnőnk a központ -- de azt már nem vesszük észre, hányan próbálnak hozzánk közelíteni. (Például mert nem létesítünk szemkontaktust senkivel, ezért nem is észleljük a felénk irányuló érdeklődést.) Aztán ezeket a részleteket személyes tapasztalataink alapján kiegészítjük fantáziáinkkal: "Ha ő a központ, akkor mi biztosan nem érdeklünk senkit", mondjuk magunknak. Hopp, már meg is született az a tévképzet, amelyet ezután tényként kezelünk, és eszerint kezdünk érezni, gondolkodni, cselekedni, ennek megfelelően viselkedünk. Egyre visszahúzódóbbá válunk, végül már a barátnőkkel sem állunk szóba vagy társaságba sem járunk. Bizonytalanságunkból, információhiányból, félreértésből, illetve egy-egy rossz tapasztalatból téves következtetéseket vonunk le, és ezzel egyre feljebb lépjünk a fantázialétrán.
A fantázialétráról egyedül is le lehet mászni, de sokaknak bátorítás kell hozzá. Mégis le kell jönnie, hogy megszabaduljon hiedelmeitől, rossz beidegződéseitől, berögzült viselkedési szokásaitól és önkorlátozásaitól, amelyek az útjában állnak. Emiatt tarthat a főnökétől, emiatt nem képes tanulni, emiatt féltékeny a feleségére, emiatt nem beszél az édesanyjával, emiatt nem tudja abba hagyni a folyamatos nassolást, emiatt nem szánja rá magát a mozgásra stb., stb.
De nem mindennek kell törvényszerűen úgy lennie, ahogy most van. Adjon magának egy esélyt és tegyen magáért valamit! Más nem fog és nem is tud ön helyett cselekedni, csak ön tud lemászni odafentről! Ehhez új viselkedési mintákat kell elsajátítania. Ha azt érzi vagy úgy gondolja, hogy elakadt, zsákutcába került, és rájött (vagy szóltak önnek), hogy változnia kell, akkor bizony nem halogathatja tovább a váltást! Ha azt érzi, hogy az eddigi úton nem érheti el céljait: akkor itt az idő.
Ha nem tud már lemászni, mert már túl magasan van, és már alig van ereje kapaszkodni, beszélhet mentálhigiénés tanácsadóval vagy egy coach-csal, úgynevezett személyi edzővel (ejtsd: kócs). A coaching ma a személyi változás egyik leghatásosabb és legkedveltebb módja. Ennek során az ügyfelek képessé válnak arra, hogy segítsenek magukon, változzanak. A coach abban segít, hogy ügyfele segíteni tudjon magán, változzon. Ez az empátián, feltétel nélküli elfogadáson és őszinteségen alapuló segítség elég lehet ahhoz, hogy lemásszon a létráról és elérje céljait. Változásról természetesen csak akkor beszélhetünk, ha az nem átmeneti, hanem hosszú távra szól.
A coaching folyamat az alábbi lépésekből áll:
1. Az ügyfél és a coach megismeri egymást, a coach megérti az ügyfél problémáját.
2. Feltárják a probléma tüneteit és okait.
3. Közösen végigmennek a változáshoz/változtatáshoz vezető úton.
4. A coach támogatja a változás fenntarthatóságát.
Néhány példa, ahol a coaching hasznos tud lenni: új képességek kifejlesztése, időbeosztás, konfliktuskezelés, kapcsolatépítés, kapcsolatjavítás, egészségjavítás, stresszcsökkentés, függőségektől megszabadulás, önbecsülés növelése, párkapcsolati problémák megoldása, motiváció szerzés, stb.
Fontos tudni, hogy a coachok csak mentálisan egészséges emberekkel foglalkozhatnak. Ha az ügyféllel való találkozás során felmerül a valószínűsége mentális problémának, akkor a coach átirányítja az ügyfelét megfelelő szakemberhez (pszichológus, pszichiáter). A képesítéssel rendelkező coachok nagyon komoly etikai normákkal dolgoznak, ami egyebek mellett a szigorú titoktartásra is vonatkozik. Mielőtt coachot választ, tájékozódjon a szakképesítéséről.
Papp Tibor
Utolsó kommentek