Pár napja egészen hihetetlen telefonbeszélgetésbe keveredtem egy ismerőssel: akármit kezdtem el mondani, folyton közbevágott. A harmadik félbeszakítás után megemeltem a hangomat, erre ő is. A végén már majdhogynem kiabáltunk, amire megsértődött és letette. Utána küldtem neki egy sms-t, de a válaszból az derült ki, hogy ismerősöm nem is észlelte, hogy állandóan közbevágott, hanem azon húzta fel magát, hogy egyre hangosabbá vált a párbeszéd. Több oka lehet annak, ha nem hagyják, hogy végigmondjuk a mondandónkat, de szerencsére a megoldás is többféle lehet.
Miért nem hagyják végigmondani a mondatot?
- Az illető ezzel azt sugallja, hogy az ő mondanivalója fontosabb, mint amit mi éppen közlünk -- nem tisztel bennünket annyira, hogy engedné teljes hosszában kifejeznünk a gondolatunkat.
- Ha egy férfi nővel beszélget, kétszer nagyobb a valószínűsége, hogy félbe fogja szakítani mondat közben, mint ha ugyanez a férfi egy másik férfival beszélgetne. Gender kommunikációs szakértők szerint ezzel a férfi nagyobb hatalmat és magasabb státust szeretne elérni a nőknél.
- A nők sokkal gyakrabban szakítanak félbe nőket, mint férfiakat, viszont gyakran azért teszik ezt, hogy bátorító közléseket fogalmazzanak meg, mint például "Tudom, mit érzel" vagy "Ez nagyon nehéz lehetett számodra" stb. A női kommunikáció ebben az esetben nem hatalomszerzésről, hanem kapcsolatteremtésről szól. Persze ettől még lehet idegesítő.
- Sokan azt mesélik utólag, hogy azért éreznek kényszert a másik félbeszakítására, mert attól félnek, hogy elfelejtik azt, ami éppen az eszükbe jutott. Vagy izgatottak, mert szeretnék gyorsan kiegészíteni a gondolatunkat. Vagy menet közben azonnal korrigálni szeretnék egy tévedésünket. Az efféle indok akár még tolerálható is lenne, ha nem volna ugyanolyan udvariatlan, önző és frusztráló, mint az a félbeszakítás, amely a felsőbbrendűség kinyilvánítása.
Mit lehet tenni a folytonos közbeszakítás ellen?
- A hangerő fokozása sajnos nem vezet eredményre, csak jól felhúzzuk magunkat. Az sem megoldás, ha mi is elkezdjük félbeszakítani a beszélgetőpartnert.
- Viszonylag jól működik a "Hadd fejezzem be a mondatot!" felszólítás, csak arra kell ügyelni, hogy ne ingerülten mondjuk, mert akkor a reakció is negatív lesz. Inkább egy kedves félmosollyal tudassuk a másik féllel, hogy vegyen erőt magán, amíg végigmondjuk a közlendőnket. Ha úgy érezzük, hogy ez így még mindig túl durva, akkor segíthet egy olyan mondat is, mint "Károly bácsi, nagyon szeretem a meglátásaidat, de légy szíves, engedd, hogy befejezzem a gondolatomat, és majd utána jól kivesézzük, rendben?".
- Ha például egy vállalati prezentáción szakítanak félbe folyton, akkor határozottan és hangosan közölni kell a hallgatósággal, hogy "Örömmel fogadom a kérdéseiket és javaslataikat a prezentáció UTÁN, mert úgy vélem, akkor sokkal produktívabb lesz az eszmecsere". Ezzel mi határozzuk meg a hangnemet, a diskurzus menetét, és az átmeneti fegyelmezés mellett egyúttal lehetőséget kínálunk a másik oldalnak is.
- Személyes kedvencem (csak még kicsit gyakorolni kell) az a módszer, amikor nem teszünk megjegyzést a félbeszakító modortalanságára, hanem ehelyett felemelt mutatóujjal, de mosolyogva csak annyit mondunk: "Egy pillanat türelmet", és folytatjuk eredeti gondolatmenetünket. Ettől általában még egy agresszív félbeszakítóban is bennakad pár percre a szusz a meglepetéstúl, ami pont elég ahhoz, hogy befejezzük a mondatunkat.
- Azt is megtehetjük, hogy egyszerűen nem veszünk tudomást a félbeszakításról, és bár hagyjuk magunkat, vagyis elhallgatunk, de amint visszakapjuk a szót, ott folytatjuk mondanivalónkat, ahol félbeszakítottak. El kell fogadnunk, hogy mások másképpen kommunikálnak, és lehet, hogy csak az aktív figyelmét akarja ilyen módon kifejezni. Ezzel amolyan mentális buborékba húzódunk vissza átmenetileg, viszont mivel a saját gondolatunkra koncentrálunk, valószínűleg semmire nem fogunk emlékezni arra, amit a kedves félbeszakító mondott. Persze nem biztos, hogy ez baj...
Vagyis nem könnyű elhallgattatni egy nótorius félbeszakítót. Ha sikerül kideríteni, hogy mi állhat a viselkedése mögött, sokkal könnyebb lesz kezelni is a félbeszakításait. Igenis, jogunk van ahhoz, hogy szabadon, teljes terjedelmükben kifejezzük gondolatainkat. Ám jó lenne, ha ezt úgy tudnánk megtenni, hogy nem hangoznánk közben megakadt lemezjátszónak, amelynek tűje folyton visszaugrik az első számra.
Utolsó kommentek