Valentin-nap előtt minden második reklám arra buzdít, hogy ne törődj a megfelelő szavak keresgélésével, egyszerűen vegyél egy tábla csokit vagy dobozt bonbont, és azzal mondd el párodnak, hogy mennyire szereted. Ennél rosszabbat nem is tehetnél!
Először is ő, mint a nők nagy többsége, ilyenkor február közepén a télen felszedett mackóháj leadásával van elfoglalva. A csoki és a bonbon viszont hizlal. Lehet, hogy ennek ellenére megeszi, mert nagy a kísértés, de a lelkében legbelül utálni fogja magát (és picit téged is) érte. Vagy lelkiismeret-furdalással eszik egyet, és a többit beviszi holnap a kolléganőknek. Akkor meg te faragsz rá, mert kidobtál egy csomó pénzt csokira, amit vadidegenek fognak kárörvendve behabzsolni. Ilyenkor Valentin-napkor ráadásul az ajándékdobozos bonbonok drágábbak, mint máskor.
Tehát ne csokival, hanem egy üzenettel tudasd vele, hogy fontos neked. Nem kell cirkalmasan megfogalmazott ódára gondolni, elég, ha fogsz egy papírt, és leírod, miért szereted. Mert jó az illata, mert finomakat főz, mert mindig számíthatsz rá, mert szép és okos gyerekeket szült neked, mert ügyesen tudja beosztani a pénzt, mert elvisel téged akkor is, ha stresszes vagy, mert jó hozzá bújni az ágyban. Írd le úgy, hogy kijön belőled, akkor fog a legigazabbnak hangozni. A szavaknak hatalmuk van, élj a lehetőséggel!
Még egy érv a csoki ellen: legyünk optimisták, és tételezzük fel, hogy együtt fogtok megöregedni. Húsz-harminc év múlva az unokák majd kérik, hogy meséljetek nekik a régi időkről, a fiatalságotokról, a szerelmetekről. Mutatni kéne majd akkor néhány (kinyomtatott) fényképet a szédületes közös bulikról, az első csók okán emlékezetes koncertre szóló jegyet, és igen, egymásnak szóló szerelmes üzeneteket. Ti mit fogtok nézegetni? Gyűrött csokipapírokat?
Hiver't-Klokner Zsuzsanna
Utolsó kommentek