Ahányan vagyunk, nagyjából annyiféle módon válaszoljuk meg a kérdést:
Mit jelent számodra az anyagi biztonság?
A pénzügyi helyzetünk megítélésére nagyban hat, hogy milyen élettapasztalataink vannak a témáról. Van elképzelésünk arról, hogy mennyi a számunkra szükséges havi minimum, vagy hogy mennyit tudnánk megkeresni ideális esetben, de az is befolyásolja az anyagi biztonságérzetünket, hogy mennyit éreznénk méltányosnak, és ehhez képest mennyit kapunk.
Ismerősök között körbekérdezve a következő meghatározásokat kaptam az anyagi biztonságról:
* "Ha nem egyik hónapról a másikra kell élni."
* "Jut bármire pénz, amire szükség van ahhoz, hogy a számomra normális életszínvonalat fenntarthassam extra kiadások nélkül, és ki tudjak fizetni minden olyan váratlan kiadást, ami alapvetően szükséges ehhez (pl: gyógyszer, szerelő) még akkor is, ha adott esetben átmenetileg valamiért bevétel nélkül maradok, és mindezt anélkül, hogy vagyontárgyakat, nem befektetési céllal vásárolt/tartott dolgaimat el kéne adnom."
* "Legyen annyi megtakarításom, amivel 3 hónapot ki tudok húzni bevétel nélkül úgy, hogy drasztikusan ne kelljen leadnom az életszínvonalamból, hogy ne legyek kiszolgáltatva az egészségem szempontjából, és ha úgy alakul, képes legyek fizetős szolgáltatást igénybe venni, valamint hogy tudjak félrerakni. Hosszú távon az, hogy a megtakarításaim növekedjenek."
* Anyukám mindig azt mondta, hogy az embernek mindig legyen annyi tartalékja, hogy ha elromlik a hűtő, akkor aznap tudjon venni egy újat. (Értelemszerűen a "hűtőt" mással is lehet helyettesíteni.)
* Én pedig – kicsit nyakatekerten – úgy tudnám megfogalmazni, hogy az anyagi biztonságot akkor érem el, ha nem azért nem veszek meg valamit, mert nincs rá pénzem, hanem mert nem akarom megvenni. Számomra az anyagi biztonság párban jár a döntés szabadságával.
Lélektani oldalról még több szempont befolyásolhatja a fogalom meghatározását.
A jövedelmünk folytonossága
Ha egy családban napi szinten probléma a háztartás ingadozó bevétele, ha valós veszély az elszegényedés például krónikus betegség miatt, ha egy természeti (viharkár) vagy ember okozta katasztrófa (autóbaleset) a totális összeomlással fenyeget mind anyagi, mind emberi oldalról, akkor az aláássa a pénzügyi biztonságérzetet. Szorongani kezdünk, mert nem tudjuk, mit hoz a jövő. Vágyunk a biztonságra, és például ezért nem mondunk fel az utált munkahelyünkön, mert a jövedelem folytonossága érdekében nem merünk kockáztatni. Egy idő után azonban megeshet, hogy már el sem tudjuk képzelni, hogy egy másik munka jobb lehet.
A velünk kapcsolatban álló emberek véleménye
Mivel az anyagi biztonságról alkotott elképzelésünket bizonyos mértékben a szüleinktől kapjuk, ezért a magánéleti vagy üzleti partnerünknek egészen más lehet a véleménye a témáról. Ilyen az, amikor a feleség állandóan duruzsol a férj fülébe, hogy az ő családjukban bezzeg háromévente cserélték az autót, és nem érti, hogy nekünk más a prioritásunk. Vagy ha a kolléga minden hónap végén kölcsönkér, mert náluk ez gyakran megesett, nem csináltak belőle nagy ügyet, de bennünket kiborít, mert attól félünk, nehogy egyszer mi legyünk a kölcsönkérő fél. Ezek a jelenetek kizökkentenek bennünket az egyensúlyunkból, mert helyettük is elkezdünk aggódni vagy kényszeresen magunkra vesszük az ő problámájuk megoldását.
Az erőszakos bűncselekménytől való félelem
Az az ember, aki bántalmazó kapcsolatban él, vagy aki vele szemben elkövetett erőszakos bűncselekménytől retteg (ellopják a terményét, betörnek hozzá stb.), folyamatosan azt éli meg, hogy nem ő irányítja az életét, elvesztette a függetlenségét, ami negatívan hat az anyagi biztonságérzetére.
A közösséghez való tartozás
Minél inkább elszigetelten élünk mind valóságosan, mind elvont értelemben, annál kisebb mértékű lehet az anyagi biztonságunk. Fehér Klára az egyik regényében valahogy úgy határozta ezt meg, hogy ha az ember járt általános iskolába, akkor már 30 emberhez fordulhat, ha egy tányér levesre volna szüksége; ha járt középiskolába, akkor még 30-hoz. Nem pontos az idézet, de jól érzékelteti azt a közösségi hálót, amelyre óriási szükségünk van az anyagi (és mentális) jóllétünk, biztonságérzetünk szempontjából. A csoporthoz való tartozás az állandó visszajelzések révén megerősíti a magunkba vetett hitet, hogy igen, jól csinálom a dolgokat. De az is igaz, hogy ettől a közösségtől nemcsak kérni lehet, hanem adni is kell: a rendszeresen karbantartott kapcsolatok folyamatos, ezért nagyobb biztonságérzetet nyújtanak, mint az eltávolodottak.