Hunyd be egy pillanatra a szemed, és figyelj befelé: érzed a szíved dobogását? Tisztán kivehetően észlelsz minden dobbanást, vagy van, ami elkerüli a figyelmedet? A válasz sok mindent elárul a mentális állapotodról.

Azt a képességet, hogy érzed a szívverésedet és más belső folyamatokat, interoceptív érzékelésnek nevezik. Ellentéte az exteroceptív érzékelés, amely alatt a külvilágból érkező ingereket és jelzéseket észleljük és dolgozzuk fel, mint a képek, hangok, érintések.

Az interoceptív észlelések segítenek a testi folyamatok szabályozásában: ezek alapján döntjük el, mikor eszünk, iszunk, megyünk a vécére. Ugyanakkor újabb kutatások szerint egyes belső érzékelések visszahatnak az érzelmi állapotunkra, gondolatainkra is.

agyműködés szívdobogás érzékelés idegtudomány interoceptív érzékelés étkezési zavar agykutatás testkép szorongás Hírek

Pexels

A szívverés például feltehetően egyenes visszacsatolásban áll az aggyal, és az épp uralkodó mentális állapottal. A szívverésünk befolyásolhatja, hogy mit érzünk, és milyen erősen érezzük azt. Hatással lehet arra, hogy mire emlékszünk, és mire nem. És az, hogy mennyire kivehetően érezzünk a szívverésünket (vagy hisszük, hogy érezzük), utalhat arra is, hogy milyen a mentális állapotunk: gyötör-e szorongás vagy más mentális zavar. Sőt, egyes kutatások szerint e mentális zavarok gyógyításában szerepet játszhat, ha megtanítják az illetőt minél pontosabban észlelni a szívverését.

Általában nem is figyelünk a szívverésünkre, pedig minden dobbanással jelet küld az agyunkba, mondta Sarah Garfinkel, a Sussex Egyetem idegkutatója, a téma szakértője a Vice magazinnak. És ez a folyamat fordítva is zajlik: az érzelmi állapotunk befolyásolja a szívünk viselkedését. Elég nyilvánvaló, hiszen ha félünk, akkor gyorsabban dobog a szívünk, ha nyugodtak vagyunk, akkor lassabban. 

Az érzelmek pusztán nevesítései a testi folyamatoknak, mondta William James, az amerikai pszichológia atyja a 19. században. Ha majd kiüti a mellkasunkat, úgy dobol a szívünk, akkor azt a testi érzékelést félelemként azonosítjuk. Nem az ijedtségtől kezd el hevesen verni a szívünk, hanem attól ijedünk meg, hogy hevesen ver a szívünk. Milyen egy dühös ember? Vörös a feje, zakatol a szíve, kimutatja a foga fehérjét, kitágulnak az orrcimpái. Milyen egy szomorú ember? Könny patakzik a szeméből, alig lélegzik, szinte eláll a szíve dobogása. "Nem létezik olyan emberi érzés, aminek nincsenek testi jelei", mondta James.

Érzelmeink nem a világra adott reakciók, hanem az agyunk szüleményei, hogy megmagyarázzák valamely érzékelésünk okát, állítják a mai kutatók.

agyműködés szívdobogás érzékelés idegtudomány interoceptív érzékelés étkezési zavar agykutatás testkép szorongás Hírek

Pixabay

Visszatérve az interoceptív érzékelésre, ez nem mindenkinél azonos mértékű. Akinek erősebb (vagyis jól kivehetően érzik a szívverésüket), azok érzelmileg intenzívebb személyekként jellemezhetők. "Minél jobban észleli valaki a szívverését, annál intenzívebben éli meg az érzést", mondta Garfinkel. Ez az érzés azonban negatív is lehet: a félelem érzése a fokozottan észlelt szívverés miatt erősebb lehet azokban, akik egyébként is szorongással küzdenek.

Garfinkel szerint összefüggés lehet az interoceptív érzékelés és a mentális zavarok között. Ennek mérőrendszerét most próbálják kidolgozni. Nyilvánvalóan a szívverés érzékelése csupán egy faktor, ráadásul olyan, ami egyéni beszámolón alapul, tehát nehéz értékelni.

Annyi valószínűsíthető, hogy a szorongó emberek gyakrabban hiszik, hogy pontos az interoceptív érzékelésük, akkor is, ha ez nem feltétlenül igaz. Az érzékelés pontosságát laboratóriumi vizsgálatokkal lehet megerősíteni vagy cáfolni. A Garfinkel vezette kutatócsoport azt találta, hogy épp a valós érték és a feltételezetten észlelt érték közötti különbség lehet a szorongást valószínűsítő tényező, akár alul-, akár felülbecsülte valaki a szívverését. 

Más kutatások szerint akinek alacsony az interoceptív pontossága (vagyis interoceptív deficit jellemzi), annál nagyobb a valószínűsége valamilyen mértékű autizmus spektrumzavarnak, pánikbetegségnek, depressziónak, evési zavarnak, szomatikus zavarnak, szerhasználatnak, PTSD-nek, de akár még testképzavarnak is. 

agyműködés szívdobogás érzékelés idegtudomány interoceptív érzékelés étkezési zavar agykutatás testkép szorongás Hírek

Pexels

Jóllehet az interoceptív érzékelésről korábban azt gondolták, hogy élethosszig állandó, Garfinkel szerint lehet fejleszteni -- épp a test-agy kapcsolatnak köszönhetően. Ha az alacsony interoceptív pontosság összefüggésben áll a szorongással és más zavarokkal, akkor az egyik javításával a másik is enyhülhet. Ezért most kísérleti alanyoknak tanítja, hogyan érzékeljék a szívverésüket. Megjelenés előtt álló tanulmányában azt állítja, hogy amikor nőtt a szívverés érzékelésének pontossága, az csökkentette az alanyok szorongásos tüneteit. Kutatásai szerint a szívverésüket pontosan érzékelő tinilányok jobban alkalmazkodnak a pubertás jelentette változásokhoz, és kevésbé alakul ki nálunk túlzott testtudatosság.

Egy a lényeg: ne értsük félre az észleléseinket. "Csak annyit kell tenni, hogy figyelünk a szívverésünkre, hogy mikor változik az üteme. De csak figyeljünk, ne kezdjünk el aggódni. A szívünk csodálatos, és mindig előfordul, hogy gyorsabban vagy lassabban ver. Ez teljesen egészséges jelenség, a szívünk így alkalmazkodik a különféle helyzetekhez", tanácsolja Garfinkel. 

Ami az interoceptív pontosságot illeti, úgy ellenőrizhetjük, ha megkérünk valakit (vagy az okosóránkat), mérje a pulzusunkat, miközben mi a szívverésünket számoljuk. Ha a két érték egyezik, akkor pontosak vagyunk. Végezhetjük a mérést edzés után is, amikor fokozott a szívverésünk, és emiatt jobban észlelhető. "Aztán kövessük figyelemmel, ahogy visszaáll a normális ütemre", mondja a szakember. 

agyműködés szívdobogás érzékelés idegtudomány interoceptív érzékelés étkezési zavar agykutatás testkép szorongás Hírek

Pexels

Ezzel a gyakorlattal is emlékeztethetjük magunkat arra, hogy milyen egyedi mindenkinek a saját maga észlelése. A hozzánk legközelebb álló embereknek is tőlünk eltérő lehet az interoceptív érzékelése. Pedig az, hogy miképpen érzik a testüket, befolyásolhatja az érzelmeiket. Az idegtudomány és a filozófia legnagyobb kérdéseinek egyike, hogy milyen lehet valamilyennek érezni magunkat. Hiába ismerjük szeretteinket vagy családtagjainkat a lehető legjobban, akkor sem tudhatjuk, hogy milyen érzés lehet a bőrükbe bújni, "nekik" lenni.