Az utóbbi években több nemzetközi kutatás is bizonyította, hogy minél több zöldet látunk, annál jobb lesz az egészségünk: beleértve a szív- és érrendszerünk állapotát, a penge agyműködést, az élettartamunk növekedését. Sőt, egy 2019. áprilisi felmérés, amely több mint 3000 amerikai megye adatait hasonlította össze, konkrétan kimutatta, hogy egy zöldövezetben alacsonyabbak lehetnek az egészségügyi kiadások, köszönhetően a természet jótékony hatásának.
Ám nem mindegy, milyen az a zöldövezet -- ez a következtetése egy új ausztrál kutatásnak, amelyben magasabb szintű lelki egészséget mértek a dús lombozatú fákkal beültetett területeken: fás területeken 31 százalékkal alacsonyabb a szorongás, depresszió és hasonló lelki bajok aránya, míg füvesített területeken 71 százalékkal magasabb lehet.
"A lakóközösség mentális egészsége szempontjából bármely más növényzetnél kedvezőbb a városi területen még megmaradt fák védelme vagy pótlása", írta Thomas Astell-Burt és Xiaoqi Feng, az Új-Dél-Walesi Wollongong Egyetem kutatói, akik tanulmánya a JAMA Network Open folyóiratban jelent meg.
Felmérésük során közel ötvenezer, 45 évnél idősebb ausztrál lakost kérdeztek ki három nagyvárosban (Sydney, Wollongong, Newcastle) először 2006 és 2009, majd 2012 és 2015 között. Az alanyoknak mindkét alkalommal értékelniük kellett az általános egészségi állapotukat, megjelölve, ha korábban diagnosztizálták vagy kezelték őket szorongással vagy depresszióval. Ezen felül egy 10 pontos kérdőívet is ki kellett tölteniük, amely a stresszkockázatukat mérte. Egyebek között olyanokra válaszoltak, mint hogy az elmúlt hetekben milyen gyakran érezték magukat "reménytelennek, nyugtalannak, türelmetlennek", "olyan szomorúnak, hogy semmi nem tudta őket felvidámítani" vagy "értéktelennek".
A kutatók összevetették a 46 786 személy válaszait a lakóhelyük zöld területeivel: a műholdképek alapján elemezték, hogy az adott cím 1 mérföldes (1,6 kilométeres) körzetében hány százalék a zöldfelület aránya, és az milyen elemekből áll (fásított terület, illetve füvesített vagy más alacsony növésű zöld). Továbbá figyelembe vették az olyan változókat is, mint az életkor, nem, végzettség, jövedelem stb. Ezek alapján állapították meg, hogy a "zöldfelület aránya összefüggésbe hozható a pszichológiai distressz mértékével". (A pszichológiában a túladagolt, negatív stresszt hívják distressznek, hiszen Selye János óta tudjuk, hogy a stressz alapvetően lehet hasznos is, ekkor eustressznek nevezzük.)
Astell-Burt és Feng kimutatta: az alacsony növésű vegetációnak nincs számottevő hatása az egészségre. Sőt, a gyepes-pázsitos környezet meglepő módon sokkal nagyobb (akár 71 százalék) distressz kockázatot jelentett. Vagyis a mentális jóllétet leginkább fokozó természeti elemeknek a fák, méghozzá a minél terebélyesebb, magasabb és lombosabb fák bizonyultak az ausztrál kutatásban.
Azokban a lakóövezetekben, ahol a terület 30 vagy több százalékán található fás, ligetes, erdős övezet, ott 31 százalékkal alacsonyabb kockázata volt a pszichológiai distressznek, szemben az olyan területekkel (és azokon élő tesztalanyokkal), ahol 0-9 százalék volt a fásított terület aránya. Hasonló eredményt találtak az önkitöltős egészségi tesztnél, ahol a fákban gazdag területen élő ausztrálok jobb általános egészségi állapotról számoltak be, mint a 0-9 százalékban fásított területeken élők, akik csupán "elfogadható vagy rossz" szintűnek minősítették saját általános egészségi állapotukat. Ezzel szemben azokon a lakóhelyeken, ahol 30 százaléknál nagyobb volt a füvesített területek aránya, a lakosok között 71 százalékkal több distressz-eset volt.
Miért javítják az mentális egészségünket az erdők? Miért pont a fák? A cikk elején említett "megyeösszehasonlítós" amerikai kutatás szakértői szerint a fák voltak a legfontosabb elemei annak a természetes közegnek, amelyben az emberi faj kifejlődött. Az árnyékot és védelmet nyújtó erdős területek sokkal kellemesebb és biztonságosabb életteret jelentettek az embereknek, mint a füves szavannák. Kellemes és biztonságos = stresszoldó. Mindmáig.