Sokáig azt hittük, hogy ha jól érezzük magunkat, akkor előbb-utóbb önkéntelenül is elmosolyodunk, mivel az agyunk erre utasítja az arcizmainkat. Ha-ha-ha! Ennél sokkal meglepőbb, hogy ez fordítva szinte egyszerűbben működik. Kihasználhatjuk a tényt, hogy agyunk is nyomon követi, mit csinál a testünk, és ennek megfelelően reagál. 

Hiába áll milliárdnyi idegsejtből, könnyű megtéveszteni: elég a megfelelő izmokat feszesre húzni, és agyunk, a kis naiv, ettől azt hiszi, épp jót nevetünk valamin -- és ami ennél is fontosabb, azonnal utasítja szervezetünket a boldogsághormonokként ismert szerotonin, domapin és endorfinok termelésére. Vagyis egy kis izommozgással áttételesen mi magunk hozhatjuk létre az érzelmi változást. Hogy is van ez?

Tanács mosolygás agyműködés facial feedback

Pexels

Charles Darwin volt az első, aki 1872-es Az érzelmek kifejezéséről embernél és állatoknál című művében azt pedzegette, hogy egy érzelem külső (arcon) megjelenése erősíti magát az érzelmet. Mégis el kellett telnie több mint száz évnek ahhoz, hogy az 1980-as években fogalommeghatározás szülessen a témával kapcsolatban: a jelenség neve facial feedback, magyarul mimikai visszacsatolás. A kutatások máig nem egyértelműek a létezését vagy hatásosságát illetően. 

1989-ben egy lengyel származású amerikai pszichológus, Robert Zajonc a következő kísérletet végeztette el alanyaival: egy részüknek hangosan kellett ismételgetniük az e hangot, amely közben szélesre húzódik a száj, míg a többieknek az u hangot kellett egymás után kimondani, amelytől nem vidám az arckifejezés. Az e-betűs alanyok a teszt után jó közérzetről számoltak be, ellenben az u-betűsök rosszkedvűvé váltak. 

Egy másik tesztben az alanyokat úgy tájékoztatták, hogy testi fogyatékkal élők helyzeteit kell imitálniuk, és ezért vegyenek a fogaik közé egy ceruzát, és töltsenek ki így egy tesztet. A kontrollcsoport a kezében tarthatta a ceruzát a tesztkitöltés során. Utána mindenkivel megnézettek egy rajzfilmet. Számunkra most már nem meglepő módon azok találták viccesebbnek a rajzfilmet, akik a szájukban tartották a ceruzát.

Zajonc szerint az arcizomzat mosolygás közbeni változásai közvetlen hatást gyakorolnak a boldogságért felelős agyi folyamatokra a következőképpen:
amikor valamely testrész hőmérséklete megváltozik, a területtel kapcsolatos kémiai folyamatok is módosulnak. Ennélfogva, amikor az arcizmok kifejeznek egy érzelmet, az arcterület változása miatt o szövetekben zajló biokémiai folyamatok is változnak a hőmérséklet függvényében. Goleman kutatásai szerint a hűvösebb agy jó érzelmeket kelt, míg a melegebb agy negatív érzelmeket. Zajonc szerint mosolygás közben az agyba vezető nyaki verőeret nyomják az arcizmok, ezért kevesebb vár jut ilyenkor az agyba, vagyis hőmérsékletcsökkenés alakul ki, és ezáltal jó hangulat. 

Nem mindenki ért egyet ezzel az elmélettel. Azt hangoztatják, hogy a megjátszott mosolytól senki nem lesz boldog. Mások szerint igenis működik a mimikai visszacsatolás, csak jól kell csinálni: nem elég a járomcsontunkat és a szájunk csücskét összekötő nagy járomcsonti izmot (latinul musculus zygomaticus major) megfeszíteni, a szem körüli izomnak (musculus orbicularis oculi) is feszülnie kell: így nem csupán a szánk fog mosolyogni, hanem a szemünk is, ami fokozza a visszacsatolás hatékonyságát, mert őszintébbnek tűnik a "fiziológiás" jókedvünk. 

Tanács mosolygás agyműködés facial feedback

Pexels

Nicholas Coles amerikai kutató 2019-ben 50 év kutatásait összegezte, hogy választ kapjon a kérdésre: elég-e mosolyogni a boldogsághoz. Az általa elemzett 138 kutatásban több mint 11 ezer kísérleti alany szerepelt. Az eredmények szerint az arckifejezéseknek igenis lehet valami csekély hatásuk az érzelmekre, vagyis érezhetik némiképp vidámabbnak magukat az emberek a mosolygástól, dühösebbnek az összevont szemöldöktől és szomorúbbnak homlokráncolásról.

Akár elhisszük, hogy egy direkt mosolytól is lehet jobb kedvünk, akár nem, azt azért jó tudni, hogy míg a gyerekek naponta 400 alkalommal mosolyognak, a felnőtteknek csupán egyharmada mosolyog több mint hússzor egy nap leforgása alatt. Sőt, 14 százalékuk kevesebb mint ötször mosolyog egy nap. Tehát már ezért érdemes most felnézni a monitorról, és rámosolyogni valakire.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna
okleveles online mentálhigiénés tanácsadó